Állok az időben - Antal György

Antal György komolyan veszi a verset és az olvasót. Neki tárja fel érzéseit, vele osztja meg gondolatait. Sokat ír, mindent meg akar örökíteni: verseinek összességét lírai naplónak is tekinthetjük. Van mondanivalója ország-világ bajáról, az élet egyszerű, de örök kérdéseiről. Bármiről ír, a javító szándék vezérli. Bőven merit saját élményeiből is: elénk tárul vidéki gyermekkora, börtönemlékei a forradalom leverése után, feleségének elvesztése és újjáteremtése égi múzsaként, az időskor nehézségei… Foglalkoztatja az elmúlás gondolata, de látja, érzi a szépet, az éltetőt is – a természetben, a művészetben, az emberi lélekben. A fanyar irónia, az önfeledt játékosság sem idegen tőle: „Nyolcvanöt évesen / Könnyű égbe menni, / Mert nekem arra sem / Kell már jegyet venni.” Ez a verseskötet: megálló a hosszú úton. Lesz még néhány… (Véghelyi Balázs)

Oldalak: 166
Borító: ragasztott
Nyelv: Magyar